Kézrevaló falatok húsimádóknak

Amikor az első párolt csirkemellel, majd pedig sült csirkecombbal történő ismerkedés során kiderült, hogy húsimádó, akkor megbátorodtam és kis, kézrevaló húsos falatkákon agyaltam.
Így született meg az első "igazi" fasírt és húsgombóc is.
Ismételten kb. egy tenyérnyi csirkemellet ledaráltam, kevés sóval, köménnyel, kicsi olajjal és annyi rizspehellyel, amennyit felvesz masszává gyúrtam és kicsi tallérokat formáztam belőle. Majd megpároltam a tallérokat (de persze sütőpapíros tepsiben is sülhet a sütőben). Ízlett, ahogy ennek a reszelt sárgarépával és brokkolival felturbózott változata is. Ha jól emlékszem ekkortájt, a 8. hónap közepén-végén ismerkedett meg az édesköménnyel, a paszternákkal, a céklával és a gesztenyével is. A gesztenye pld. szintén nagyon jól tűri, hogy más zöldségekkel, akár hús társasáában, vagy éppen anélkül, gombóccá, fasírttá álljon össze. Mondanom se kell, hogy a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.
Ami pedig a húsgombócot illeti, ismételten nem nagy kunszt, azonban a formája ennek is nyerő. Újra darált hús és ezt "fűszereztem" minimális sóval és friss bazsalikommal, majd nyakon öntöttem egy kis paradicsompürével és utána annyi kölespelyhet adtam hozzá, amennyit felvett. Ezeket lassú tűzön főztem, egy kis fej hagyma társaságában, egyelőre éppen csak az íze kedvéért.
Ekkortájt már nagyon ügyesen fogta a kisebb gombócokat is, vagy éppen az abból lepotyogott darabokat. Persze a gombócok, ilyesféle formátumok ne legyenek soha túl kicsik, mert az bizony nem biztonságos.