Falatozás az őzgulyásból

Nem olyan súlyos, mint ahogyan első látásra, annak tűnik. Nagyon egyszerűen, a szokásostól eltérően, nem került bele zsír és gomba. A vörösbor, illetve a feketebors a felnőttadagba akkor került bele, miután leválasztottam a Kicsilány részét.
Egyébként nem nagy kunszt és hozzáteszem könnyebb, mint egy marhából készült étel és egészségesebb mint egy sertésből készült.
Ami a fűszerezést illeti köménymag, borókabogyó és az ezúttal kihagyhatatlan édesnemes. Mindez sok-sok sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér, szárított paradicsom és 1 fej hagyma társaságában lassú tűzön hosszan készült. A levesből most nem kért, így nem is kapott, viszont az omlós őzhús és a zeller annál jobban érdekelte.

Karácsonyi menü

Karácsony is elmúlván, adós vagyok az ünnepi, illetve ünnep körüli menüvel.
Amikor a menüt terveztem, értelemszerűen szem előtt tartottam azt, hogy a Kicsilány velünk tarthasson, illetve mi is vele tarthassunk az ünnepi étkezések során.
Természetesen a Kicsilány nem ette végig a többfogásos menüt, hanem kisebb-nagyobb átalakításokkal többétkezésre, pár napra elosztva kóstolt. Persze volt, amelyből nemcsak kóstolt, hanem nagyon is belakmározott.

Sorjázzanak a receptek:

Előétel: cékla-mangó carpacció és garnélás-avokádós levelestészta-falatok
A cékla-mangó carpacciót 2féle öntettel locsoltam. A tormásat nem is írom, abból még nem adtam neki. A másik öntetbe a tökmagolaj és frissen facsart almalé mellé mindössze apróra vágott zöldpetrezselyem került. Ezzel meglocsoltam a legyezőszerűen egymásra és egymás mellé terített cékla és mangószeleteket. A neki szánt adagra még sonkaszeletek se kerültek. Ezt uzsonnára kapta.
A garnélás-avokádós falatokból másnap reggelire az avokádókrémet kapta, amelyben néhány csepp citromlé és kevés só került.

Levesként fácánleves került az asztalra, amelyet sok zöldséggel, gomba, feketebors nélkül és a szokásos gyömbér helyett borókabogyóval és sok-sok petrezselyemmel és zellerel főztem meg. A fácánleves volt a nap, sőt a következő nap fogása is a Kicsilány számára, egyszerűen imádta. Ez volt az első találkozás a vadhússal és meglepően jól sikerült. Fácánhússal óvatosan kell bánni, nem lehet teljesen szabad kezet hagyni a kicsiknek, mivel a combja, szárnya alapos szkennelést igényel az eltérő csontozat miatt, a melle, háta pedig az esetleges bentragadt sörétek miatt.

A főételként tálalt grillezett tengeri halból még nem kapott, viszont a kakukkfüves édesburgonya-sütőtök köretből uzsonnázott.

Babadesszert persze nem készült, viszont másnap a desszert fő alapanyagát képező gesztenyéből anyatej hozzáadásával gyúrtam neki gesztenyegolyókat.

A karácsonyi készülődés és főzés muzsikája idén ez volt:

Vidám karácsonyt kedves olvasóink!

Pszeudo-banánkenyér sütőtökből

A neve szinte hosszabb, mint a "recept". Előre mondom: bűnfinom. Kicsi szerint, nagy szerint.

Az egész úgy keződött, hogy volt egy-két idősődő banán és egy óriási szelet párolt! sütőtök. Fontos, hogy párolt legyen, mivel ez így sokkal lédúsabb. Fogtam ezeket szétnyomkodtam villával és hozzátettem két maréknyi kölespelyhet. Jól összekevertem és kapott még kb. egy-két evőkanálnyi olívaolajat. Már ekkor éreztem az illatán, hogy jónak ígérkezik. Sütőpapírt tettem alá és viszonylag vékonyan (1-2 cm magasan) oszlattam el a tepsiben. Érzékeim nem csaltak, a 30-35 percnyi alul-felül sütés után valami nagyon puha és szaftos maradt. Nekem nehéz volt kivárni, hogy kihűljön :)

Lássuk csak mi is van itthon?!

Karácsonyvárás közepette az elmúlt napokban a süteményekkel voltam elfoglalva. Persze, hogy nem arról fogok írni, hogy megvan a bébibejgli receptje :) Az akut időhiány miatt kénytelen voltam még a szokásosnál is többet rögtönözni mindhármunknak abból, ami éppen itthon volt. Nem vall túl nagy fantáziára, de bizony egyebek mellett elsütöttem az elkészítés szempontjából  meglehetősen igénytelen sült csirkét és szokásos tartozékát: a sült krumplit. Ami a Kicsilányt illeti úgy éreztem, ennél többet érdemel :) Így a sült csirke mellé a következők jutottak eszembe.
Fogtam egy almát (aztán végül hármat, mert rájöttem nekünk is ízlene), egy zellert és egy termetes édesköményt, megmostam és hosszúkás darabokra vágtam, majd szépen bepakoltam egy jénaiba. Egy kis vizet öntöttem alá és lefedve be a sütőbe. Fűszerre ezúttal nem volt szükség az édeskömány átható aromája miatt. Vigyáznom kellett, hogy ne legyen túl puha, mivel a túl puha eledel most a Kicsilánynál potenciálisan röptetni és trancsírozni való ... :) Talán az almát egy kicsit később, utólag is elég hozzátenni, fajtától függően. Úgy tűnt nagyon passzoltak ezek itt hárman.
Egy másik összeillő trió, a sütőtök, paszternák és a kelbimbó. Együtt sültek-párolodtak, de előtte egy kis köménnyel szórtam meg a kelbimbót és a paszternákot. Ebből másnapra is maradt és akkor kicsit keményebbre főzött puliszkaszeleteket pakoltam mellé. Meglepődtem, mert szokásától eltérően nem a puliszkát, hanem a közel sem annyira kedvenc kelbimbót részesítette előnyben. Megszámoltam: 7 kelbimbó tűnt el szinte nyomtalanul. Találós kérdés: a sütőtök vagy a paszternák tehet róla?

Levesek csészéből

Mivel az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy a Kicsilány egyre nagyobb előszeretettel bűvöli a csészéjét, sőt egyre többször vizet is sikerül kortyolgatni belőle, úgy döntöttem kipróbáljuk a leveseket is ilyenformán.
A hétvégére tervezett bárányraguleves jó alanynak ígérkezett: csak kicsit kellett rajta módosítani annak érdekében, hogy egy majdnem tízhónapos számára is viszonylag rizikómentes ebéd kerekedjen belőle. Sőt ez gy jó "ürügy" volt arra, hogy a Kicsilány megismerkedjen a bárányhússal.
Körülbelül fél kiló bárány (színhús) és kétszer ekkora mennyiségű zöldségből készült. A húst kockákra vágtam, majd olívaolajon hirtelen fehéredésig pirítottam és kevés meleg vízzel leöntve, 1-2 babérlevél társaságában pároltam, miközben a habját mindig leszedegettem. A zöldségeket megpucoltam. Került bele paszternák, sárgarépa, kelbimbó, zöldborsó, zeller. A bárányhús hajlamos hamar megpuhulni, ezért kis idő elteltével a következő sorrendben hozzáadtam a zöldségeket: zeller, sárgarépa, paszternák, kelbimbó és zöldborsó. Egy egész vöröshagymát is belefőztem. Sózni ezt a húst sem érdemes az elején, mert csak megkeményedhet tőle. Lassú tűzön további víz hozzáadásával főztem, s amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek is következett egy kis fűszerezés. Most mellőztük a fehér- és feketeborsot és csak friss aprított tárkony, zöldpetrezselyem, illetve só került bele. A savanyításhoz pedig a szokásos citromlé helyett minimális mennyiségű almaecetet használtam. Kimaradt persze a tejszínes habarás is, de nem hiányzott egyáltalán. Lehet, hogy ezután mindig enélkül készítem :)
A húskockákat és az ezúttal hosszúkásra vágott zöldségeket kézzel szedegette fel, majd majszolta el. A végén pedig a csészéjéből - közreműködéssel - kortyolgatott a levesből. Persze, hogy sokszor mellé ment, de nagyon hálásan pislogott rám, ebből gondolom, hogy megérte a kísérlet :)

Egy másik leves is készült: ez egy teljesen hétköznapi, de annál finomabb leves, a krumplileves. Ami került bele: a blw kedvéért hosszúkásra vágott krumpli, petrezselyem, sárgarépa, zeller, paprika, vöröshagyma egyben főzve. Ami kimaradt: kolbász, tejföl. Ami pedig a fűszerezést illeti: minimális sózás mellett kevés édes pirospaprika és friss, aprított petrezselyem. 
Úgy tűnik viszonylag egyszerű lesz a leveseket átfogalmazni, mág akkor is, ha erre átmeneti időre van szükség. Vegetát, egyéb ételízesítőt, rántást egyáltalán nem, habarást alig használok. Ezúttal természetesen egyiket sem használtam. Mind a rántás, mind a habarás kiváltható egyébként kukoricakeményítő segítségével.

Kencekísérletek reggelire, vacsorára, uzsonnára

Miután egyre nagyobb a kíváncsiság a reggeli, vacsora körül is és lassan már lejárt lemez például az avokádó paradicsommal, de a rizsszeletre kent avokádó vagy a kétszersültre pakolt reszelt alma sem hat az újdonság erejével, a Kicsilány anyája megint az innováció rögös útjára lépett.
Valahol hallotta, vagy olvasta, hogy az avokádó kedveli a banán társaságát és ezen fellelkesedve szétnyomkodott tetszőleges arányban egy kis banánt és avokádót, majd formázható állagúra keverte egy összetört kétszersülttel. Ebből persze, hogy megint kézrevaló kisgömböcök kerekedtek.
Friss kísérletezés nyomán pedig álljon itt a babásított (értsd: tahini- és alapvetően fűszermentes) hummusz. Ehhez fogtam 25 dkg. főtt csicseriborsót, 1 párolt almát, 1 duci cikk fokhagymát, némi friss, aprított zöldpetrezselymet, amelyet némi só és olívaolaj társaságában összeturmixoltam és máris mehet az ujjacskák vagy éppen a ropogós grissini végére.

Az első édes, félédes és sós muffinok

A héten egy mamami-s sorstárs anya ihletése nyomán megszülettek az első édes muffinok.
Tehát 1 alma lereszelve, 1 szétnyomkodott banán társaságában kapott egy marék zabkorpát és zablisztet, majd egy kis olívaolajat is. Ezt a muffinformába tett papírkapszliba pakoltam és bekerült a sütőbe 20 percre. Ahogyan az ihlető is készítette eredendően, ezt zabpehellyel és fahéjjal is lehet.
Aztán innen már csak egy lépés volt az első sós, majd pedig félédes muffin. A sóshoz fogtam egy párolt (negyed) csirkemellet, 1 félmaroknyi sült sütőtököt és 1 félmaroknyi előfőzött gesztenyét. A csirkemellet lereszeltem, a sütőtököt és a gesztenyét nagyjából szétnyomkodtam és adtam hozzá egy kis rizspelyhet, majd frissen vágott zöldpetrezselymet és annyi olívaolajat, amennyitől összeállt kissé. Ugyanúgy muffinformába, papírkapszliba került és ez csak nagyon rövid időre a sütőbe.
Mindkettőből nagyon fogyott, sőt újrázni kellett.
Az újrázás okán tehát félédes muffin is sikeredett, mégpedig a fentebb leírt édes muffinhoz hasonlatos. Szétnyomkodott sült sütőtök, kevés áztatott szétcincált aszalt szilva és zabliszt házasságából. És ez biztos, hogy nem a vége ...

Fúziós konyha - hús gyümölccsel

Mostanság kipróbáltuk a húst gyümölccsel és esetleg gabonával kombót. Így saját ötlet alapján először pulykamellet pároltam aszalt szilva társasáságban, amelytől egy kis szaft képződött a húson és jól átjárta a zamata, majd ehhez még a hús elkészülte előtt tettem 1 evőkanál kölest (nem pelyhet) és kis mennyiségű víz hozzáadásával megfőztem a kölest a hús mellett. Sóztam is minimálisat. A végén még került bele 1-2 aszalt szilva, hogy egészben is jusson belőle. Hasonlót követem el csirkehúsra, hurmára és bulgurra, illetve csirkehúsra, aszalt sárgabarackra és szárított paradicsomra hangolva. Ez utóbbi 2 verzióba babérlevél is került.

Újabb családi ebédkísérlet

Egy közelmúltbeli hétvégén újabb próbát tartottunk arra, hogy mit is tudunk együtt enni.
Fogtam 1 kb. 30 dkg-s pulykamellet és csíkokra vágtam. Olajjal vékonyan bekentem és gyorsan kívülről megsütöttem, majd be a párolóba először 15 percre, majd újabb 10 percre kb. 30 dkg megtisztított, a Kicsike kedvéért cikkekre vágott sütőtökkel és kb. 30-40 dkg. hámozott, ugyancsak cikkekre vágott édesburgonyával. AZ egészet a párolóból kivéve betettem egy fedeles jénaiba, megsóztam (magunknak a végén sóztam utána, illetve a feketeborsot magunknak a végén szórtam rá, miután kivettem az adagját) és megszórtam friss petrezselyemmel, majd bekerült a sütőbe kb. 15-20 percre 180 fokra. Úgy tettem be a jénaiba, hogy a hús mindenképp le legyen fedve a zöldségek által, hogy ki ne száradjon és jól átjárja azt a zöldségek leve, zamata. Az utolsó 5 percben a jénai fedelét levéve sütöttem, hogy kicsit megrozsdásodjon a sütőtök és az édesburgonya széle.

Már nem is annyira kezdő falatok

Nemrég rámozdultunk arra is, hogy a Kicsilánynak "normál" ételeket készítettem kizárólag olyan alapanyagokból, amelyeket már megismert. A cél: ismerkedés a kissé összetettebb ízekkel a már megismert korosztályos (én azért óvatos duhaj vagyok) alapanyagokból készült ételek útján.
Azért ezek az ételek annyiban még nem teljesen normálisak, hogy értelemszerűen azokat az alapanyagokat, amelyekkel még nem ismerkedett meg, kicsit később nyúlhatunk hozzájuk, stb., kihagytam, behelyettesítettem. Ezekből mi is ettünk, annyi különbséggel, hogy a mi részünkbe a végén vagy utólag vagy szétválasztás után került be pld. a bors, fahéj, stb.

Így ettük már ezeket itt:

Kelkáposztafőzelék:
ami kimaradt/csak nekünk: vaj, tejföl, bors + a fokhagymát nem konfitáltam (ahogy szoktam), szalonnapörc
ami bekerült: húsleves

Szilvásgombóc:
ami kimaradt/csak nekünk: cukor, porcukor, fahéj, tejföl, tojás
ami bekerült: tökmagolaj, porhanyós fajtájú (Nicola) krumpliból dupla mennyiség

Nyúl vadasan zsemlegombóccal:
ami kimaradt/csak nekünk: szalonna, ecet, mustár, bors, tejföl, tojás, vaj
ami bekerült: tökmagolaj

Brassói apró:
ami kimaradt/csak nekünk: bors és a krumplit nem sütöttem a Kicsilánynak, hanem előpároltam és utólag a hús mellett a végén picit "odakapattam"

Máj puliszkával: pici hagymával, pici sóval, kevés olajjal és bors nélkül

Tört krumpli főtt tyúkhússal: pici hagymával, pici sóval, kevés olajjal és bors nélkül

És végül 2 szinte 100 %osan babakompatibilis étel a Minestrone:
ami kimaradt/csak nekünk: gomba, parmezános pirított kenyérkockák
és a zöldborsóleves - na ebből semmit nem kellett száműzni egy rövid időre sem.
És hát a napokban sor került az Újházy tyúkhúslevesre is.

Mindenhol jelentősen visszavettem a fokhagyma, hagyma, olaj mennyiségből, sózásból és paprikázásból.

A siker sehol nem maradt el, sőt a brassóinál és a máj-puliszka kombónál reklamációt kaptam, kapok, mert nem volt elég a mennyiség, amit számára félretettem

Az első családi, babakompatibilis ebédkísérletek

Aztán szép lassan megpróbáltuk azt, hogy tényleg ugyanazt vagy hasonlót együnk, így születtek az alábbi étkek:

Almás-gesztenyés csirkemell

Veszel 2 nagyobb csirkemellet, összesen 4be vágod, megsózod, borsozod és megfürdeted olívaolajban. Ezt így beleteszed egy tűzálló tálba és kb. 20 percig sütöd a sütőben. Veszel 4 almát, kicsutkázod, 4db-ba vágod és 1 nagy fej lilahagymát is megpucolsz, amelyet 8 cikkre vágsz fel. Előkészíted a kb. 25-20 dkg. előfőzött gesztenyét. Szerintem ezeket egyben hagyhatod, kivéve akkor, ha óriás gesztenyékről van szó. Kiveszed a húst a tűzálló tálból, lerétegezed a hagymát, az almát és a gesztenyét, majd erre ráteszed a húst. A rétegezés előtt ne öntsd le azt a levet, amelyet a hús eresztett. Itt szórhatsz rá nagyon kevés friss rozmaringot . Tedd vissza az edényt most már lefedve a sütőbe kb. 30-35 percre. Onnan fogod tudni, hogy elkészült, hogy az alma már a héját is ledobta.
Ennek szerintem azért volt sikere, mert alapvetően édeskés ízek és egyszerre több különböző forma, textúra, szín- és ízvilág ... Tehát csupa izgalom minden kis tökmagnak, aki mindent szeret jól megtapizni, tapcsikolni benne, majd pedig megcsócsálni vagy éppen reszelgetni az újdonsült fogacskákkal. Hasonló okból arathattak sikert a következők is.

Almás-céklás pulykamell

Fogtam a pulykamellet (1 tenyérnyi), csíkokra vágtam, bekentem olívaolajjal, megsóztam kicsit, forró serpenyőben hirtelen elősütöttem. Majd fogtam 2 kisebb nyers almát, 1 közepes előfőzött céklát és cikkekre vágtam. Beolajozott jénaiba lerétegeztem a húst, majd rájött a cékla és az alma. A céklát megszórtam őrölt köménnyel. Befedtem és bekerült a sütőbe, közepes hőfokra, ahol kb. 35-40 perc alatt elkészült.

Sütőtökös csirke

Fogtam egy teáskanálnyi apróra vágott salottahagymát, olajon megdinszteltem, majd rádobtam a kockára vágott csirkehúst. Gyors, pár perces sütés után, lassú tűzön pároltam, majd hozzáadtam pár kocka nyers sütőtököt. Addig pároltam együtt, amíg a tökből és a hagymából jó sűrű szaft lett, majd a végén még tettem bele még pár kocka tököt, amelyet csak addig pároltam még, hogy megpuhuljon, de ne essen szét. Alig, de sóztam.
A Kicsilánynak ízlett, olyannyira, hogy a szaftját este kenyérhéjre tettük és azt is eltüntette.
A felnőtt-recept a fűszerezésben különbözik, abban fahéj, bors és szerecsendió is van+ a szerencsésebbeknek fél dl fehérbor is jut.
Hasonló elven időközben megszületett a paszternákos-gesztenyés csirke, ahol is a paszternák képezte a szaftot, s az előfőzött gesztenye később került a szaftos hús mellé.

Gesztenyével töltött hús

Fogtam egy csirkemellet, kiklopfoltam, majd bekentem egy kis olívaolajjal és enyhén meghintettem sóval. Majd egy szűkös marékra való előfőzött gesztenyét jól szétnyomkodtam egy villával, szépen becsomagoltam a husiba, amelyet végül feltekertem. Végül összetűztem és egy jénaiban került be a sütőbe, alacsony hőfokra, kb. 40. percre. Közben megfőztem natúr 2 maréknyi kölest, még melegen összekevertem párolt kukoricával. A gesztenyével töltött húst, amikor elkészült felszeleteltem és a kukoricás köleshalmokkal együtt pakoltam a Kicsilány elé.

Kézrevaló falatok húsimádóknak

Amikor az első párolt csirkemellel, majd pedig sült csirkecombbal történő ismerkedés során kiderült, hogy húsimádó, akkor megbátorodtam és kis, kézrevaló húsos falatkákon agyaltam.
Így született meg az első "igazi" fasírt és húsgombóc is.
Ismételten kb. egy tenyérnyi csirkemellet ledaráltam, kevés sóval, köménnyel, kicsi olajjal és annyi rizspehellyel, amennyit felvesz masszává gyúrtam és kicsi tallérokat formáztam belőle. Majd megpároltam a tallérokat (de persze sütőpapíros tepsiben is sülhet a sütőben). Ízlett, ahogy ennek a reszelt sárgarépával és brokkolival felturbózott változata is. Ha jól emlékszem ekkortájt, a 8. hónap közepén-végén ismerkedett meg az édesköménnyel, a paszternákkal, a céklával és a gesztenyével is. A gesztenye pld. szintén nagyon jól tűri, hogy más zöldségekkel, akár hús társasáában, vagy éppen anélkül, gombóccá, fasírttá álljon össze. Mondanom se kell, hogy a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.
Ami pedig a húsgombócot illeti, ismételten nem nagy kunszt, azonban a formája ennek is nyerő. Újra darált hús és ezt "fűszereztem" minimális sóval és friss bazsalikommal, majd nyakon öntöttem egy kis paradicsompürével és utána annyi kölespelyhet adtam hozzá, amennyit felvett. Ezeket lassú tűzön főztem, egy kis fej hagyma társaságában, egyelőre éppen csak az íze kedvéért.
Ekkortájt már nagyon ügyesen fogta a kisebb gombócokat is, vagy éppen az abból lepotyogott darabokat. Persze a gombócok, ilyesféle formátumok ne legyenek soha túl kicsik, mert az bizony nem biztonságos. 

Formás falatok

Az előzmények után elsőre nagyon egyszerű dolgokban gondolkodtam, így fedeztük fel a kezdetben szinte überelhetetlent, a formája miatt verhetetlen "nudlit", pontosabban a nudlialkatot.
Tehát mondjuk forralj fel egy kis vizet, majd hűtsd le mondjuk kb. 50 fokosra és tegyél bele rizspelyhet ázni. Hagyd, hogy jól szívja meg magát vízzel. Mondjuk 1 dl vízhez 4 ek. rizspehely. Ha túl híg, akkor több. Közben párolj pld. répát, vagy cukkinit vagy zöldborsót. Reszeld le a répát vagy cukkinit (ezeket ne nagyon puhára párold). Ha zöldborsó, akkor azt párold át jól és nyomkodd szét villával. Keverd ezeket össze, nagyon kis só és olívaolaj és gyúrj belőle nudlikat.
Ezt meg lehet csinálni bármilyen pehellyel, pld, kölespehellyel vagy zabpehellyel. A zabpelyhet mondjuk főztem. Ha azt szeretnéd, hogy keményebb legyen, akkor főzd inkább. A főzés amúgy is jobb, talán a rizspehely az, ahol bőven elég az áztatás. Ez a nudlizás alaposan megfőzött rizzsel is elkövethető, illetve értelemszerűen bármilyen zöldséggel, gyümölccsel.
És persze más is került az asztalra, ami jött, látott és győzött. A formája és a színe miatt.
Hogy mi ez? Hát a puliszka. T hát: natúr, narancssárga, zöld, fehér, kocka, gombóc, amorf és még sorolhatnám ... És hogy mitől ilyen? ... a répától, a spenóttól, a patisszontól .... mindenhogy :) Egyszerűen abbahagyhatatlan volt. Ekkor volt, hogy a csibehús, a paradicsom, az avokádó, a körte mellé felnőtt tehát klasszikusnak a puliszka is.
Tehát kicsit keményebbre főzöm a kukoricadarát, a végén ráteszem egy kis olívaolajra egészben, éppen, hogy ne kapjon oda. Majd hosszúkás kockákra vágva kínálom.Persze az olajjal is lehet főzni.
Legutóbb szórtam rá egy kis petrezselymet is és hát mit mondjak: nagyon koncentrált szuszogás kísérte utolsó útjára a puliszkabarabkákat. Nekem is ízlett. Annyira érdekes, hogy mi felnőttek olyan bonyolult kajákat eszünk, hogy már nem is tudjuk, milyen jó is lehet önmagában pld. a puliszka. 
Ha jól emlékszem, volt egy korai fasírtkísérletünk is:
Végy egy közepes édesburgonyát, egy-két répát és egy maroknyi méretű brokkolit. Ezeket mosd meg, pucold meg, majd be a párolóba. Gőzöld át annyira, hogy reszelhető legyen. Tehát amíg párolódik, főzz egy kis köleskását és vágj apróra egy kis zöldpetrezselymet, amit nyomban bele is forgathatsz a kész köleskásába. Miután a megpárolt zöldségeket lereszelted, keverd össze a köleskásával és formázz egy kis olajjal (most tökmagolajat használtam) lapos kisméretű fasírtokat belőle. Ne legyenek teljesen puhák. Majd tedd sütőpappírra és be a sütőbe vele alacsony hőfokra, kábé 15 percre.
Ha langyosra hűlt, bízd rá a kicsire :)
Végül idetartozott még valami, ami tényleg egyszerű: reszeltalmás zabkása és krumplinudli. Ezeket mindenki ismeri, viszont nem mindenki szereti. Talán a zabkását a legkevésbé. Egy kivétel lehetek, de úgy néz ki a Kicsilány is, mert a zabkása és a krumplinudli is nagyon fogyott.
A zabkását kicsit sűrűbbre főzve, kihűlés után szeleteltem, s így sk ragadta magához az irányítást ... a krumplinudlival is hasonlóan járt el. Ezeket is persze gyakorlatilag a végtelenségig lehet variálni.

Kezdő lépések

Ha jól emlékszem kb. 6,5 hónapos volt a Kicsilány, amikor sajátkezűleg elkezdett ismerkedni a szilárd ételekkel. Az elsőként ismerkedésre kínált falatok között volt a sült alma, barack, körte, párolt répa, brokkoli, burgonya, kenyérhéj majd később avokádó, paradicsom. A folytatás hasonló volt: alapvetően továbbra is darabos párolt és nyers zöldségek, gyümölcsök, kenyérhéj, buláta, kölesgolyó tették ki a palettát. Így visszatekintve az ismerkedés 1,5 -2 hónapig tartott és ekkortájt kezdett igazán érdeklődő, kíváncsi lenni. Addig, ahogyan az normális is, láthatólag játékszerű élményként élte meg az étkezési alkalmakat ... lefoglalták a színek, a textúrák, a formák és végül pedig az ízek is. Ahogyan az a blw-s nagykönyvben meg van írva (már ha van ilyen, hiszen a blw sem egy tudomány, hanem a legtermészetesebb és kézenfekvő folytatása az igény szerinti szoptatásnak), két szoptatás közé időzítettük a kínálgatást, kóstolgatást és eleinte napi egyszer, majd két alkalommal, ma már pedig előfordul, hogy mindhárom étkezés alkalmával velünk tart. Tehát amikor egyszersmint érdeklődőbb és kíváncsibb lett, akkor szinte egyik napról a másikra önállóbb is lett. Nem mondanám, hogy akkor lett igazán önálló, amikor már sok, azaz 6 foga lett. 3-4 fogacskával, de a kezeivel, ujajival, is kiválóan boldogult. Az sem mondható el, hogy mennyiségeket evett. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy láttam rajta, hogy így vagy úgy, de ő dönt és boldogul, mert
- ha a falat nem megfelelő méretű, pld. túl nagy vagy túl kicsi, vagy esetleg nincs eléggé megrágva, akkor bizony repül;
-ha ehhez az kell, hogy öklendezzen, akkor ezt a helyzetet is teljes biztonsággal megoldja;
- ha pedig az állag nem megfelelő, akkor bizony abból előbb-utóbb játék lett;
- ha pedig elég volt, akkor elég volt, egyszerűen abbahagyta.
 Röviden így foglalható össze, miről is szólt az első időszak. A változás nem egyik napról a másikra jött el, de nagyon szembetűnő és szemet gyönyörkedtető volt. Ekkor mertem arra gondolni, hogy a már megismert ízeket, textúrákat, stb. talán itt az ideje variálni és összehozni, s így kerekedtek egyre emberszabásúbb étkek a kísérletezgetéskből.

Na jó, legyen ...

... ha már igény van rá, akkor megnyitjuk blw-s receptkönyvünket, amelyet többnyire saját kútfőből írunk mi ketten, a Kicsilány és anyája, jómagam. Ha megtörténik, hogy bármilyen formátumú szakácskönyvöz nyúlunk vagy valaki más ötlete, bevált receptje ihlet meg, azt sem fogjuk eltitkolni.
Ja, hogy mi a blw? Nem, nem, ezzel most itt nem foglalkozunk. Akik ezt olvassák azok bizonyára nagyon jól tudják ezt. Még annál is jobban. Akik pedig kicsit sem vagy éppen nagyon nem tudják, azok ezek után biztos tudni akarják majd.
Talán legyen itt annyi elég, hogy a blw az, amikor a csemetéd kulináris utazásait úgy és akkor kezdi meg, majd olyan ütemben és módon folytatja, ahogyan és amikor az neki tetszik. Sőt legyünk őszinték, csak és kizárólag akkor és úgy, amikor és ahogyan az neki a legjobban esik. Te mindössze egyetlenegy dolgot tehetsz és egyúttal kell tenned ezügyben: óriási türelemmel egészségeset és választékot kínálsz neki. Ja, persze még takarítanod is kell azért.
Bizonyára kiderült már, hogy a Kicsilányt nem hozzátápláljuk, hanem ő táplálkozik, olykor kevésbé hozzá, olykor pedig nagyon, nagyon. Szerencsére egyre inkább az utóbbi a jellemző.
Azért szimpatizálok a  baby led weaning-gel, mert - egyebek mellett - a gyerkőcnek megvan a lehetősége önállóan dönteni, hogy mit, mikor, mennyit és hogyan juttat a szájába, ha juttat egyáltalán. Ha pedig igen, akkor szintén szabadsága van abban, hogy megrágja-e azt vagy miegyebet is csinál vele, majd ugyanígy mennyit nyel le és így tovább. Az már meg kellemes mellékhatás, hogy közben ügyesedik a keze, a koordináció, fejlődnek az érzékei, önállósodik, saját útjára lép és mindenekelőtt már most tudhatja, láthatja, érezheti, mit eszik.Nincs erőltetés, nincs átverés, nincs trükközés.
Ehhez még hozzájön az is, hogy nagyon szeretném, ha a család együtt lenne evésben is és saját tapasztalatunk az, hogy ez a blw-vel kezdetektől fogva megoldható. Sőt: csak úgy oldható meg igazán.
Végül pedig: mivel egyre többféle alapanyaggal, étellel, ízzel ismerkedik meg, 1,5-2 hónappal a szilárd ételek kóstolgatásának megkezdése után úgy döntöttem , hogy szép lassan és egyre többször próbálok majd úgy főzni, hogy a Kicsilány együtt étkezzen velünk, vagy éppen mi étkezzünk vele.