Cékla, cékla, cékla ...

Valahogy nem jutott sokszor eszembe semmi egyéb az elmúlt hétköznapokon, vagyis pontosabban csak egy dolog: a cékla. Az okát nem tudom, nagyon kívántam és ezért folyton erre gondoltam, ez jutott először eszembe és így nyomban le is ragadtam.
Ami pedig azokat a napokat illeti, amelyeken nem kellett gondolkodni: nem meglepő módon a Kicsilány a malacsültre kattant rá. Azért nem meglepő módon, mert gyakorlatilag csak a hús érdekli, és azután is a hús. Tehát hús, hús és hús. És aztán a sütőtök és a cékla. Kb. a 10. helyen következik az összes többi zöldség és gyümölcs. Ami pedig egyáltalán nem érdekli az a gabona, semmilyen és semmilyen formátumban. Kis ősemberem :)

Na de kanyarodjunk is vissza a céklához.

Az első ételt mondjuk hívjuk almás-céklás csirkének.
Egy ultraborús évvégi délelőttön (ez kihagyható :), fogtam 1 nagy fej hagymát, 4 almát és 4 közepes méretű előfőzött céklát és ezeket külön-külön lereszeltem. Utána egy kisebb csirkét, megmostam, daraboltam, lebőröztem. A hagymát kevés olívaolajra dobtam, alaposan jó puhára dinszteltem és először magas hőfokon sózás nélkül, hirtelen elősütöttem az őrölt köménnyel bedörzsölt húsokat. Ezután a húsokat kivettem és a forró edénybe került a reszelt alma, majd kevéssel utána a reszelt cékla is. Szép lassan elpárolgott a leve és hagytam egy kicsit karamellizálódni. Végül visszapakoltam a húsokat és a cékla melegített főzőlevét adtam hozzá apránként. Viszonylag gyorsan elkészül és a végén egy kicsit meg is pirítottam a húst. Nagyobb kockára vágott céklát forgattam hozzá a végén, miután sóztam. Arra fel kell készülni, hogy a hús színe kissé csajosan bizarr :)

A következővel lényegében csak arra voltam kíváncsi, hogy a Kicsilányt érdekli-e már esetleg a gabona.
A neve lehetne talán céklás rizsgolyók. Igazán semmi fakszni. Alaposan megfőzött rizst, kicsit szétnyomkodtam (így jobban ragad) és reszelt céklával gombócokat gyúrtam belőle. Ezt egyáltalán nem fűszereztem, hogy érvényesüljön a rizs íze :D Érvényesülhetett, mert az érdeklődés nem volt heves. Csak egy-két golyó fogyott, a többit nyújtogatta anyájának, akinek azokat annak rendje és módja szerint el is kellett nyomban fogyasztani. Nekem ízlett. Mondjuk, nem elfelejteni, hogy céklakívánós napjaimat éltem.

Végül következzen egy reggeli- vagy éppen vacsoraötlet: céklás májkrém. Azt tudni kell, hogy a máj a Kicsilánynál überfavorit volt, aztán egyszer csak megszűnt az lenni. Amióta egyszer ezt kapta reggelire, azóta visszatértünk a régi kerékvágásba. Pedig tényleg nem trükközni akartam, egyszerűen csak nem akartam kidobni az elkészített májat. Tehát fogtam 1 maréknyi majoránna társaságában főtt szárnyasmájat, 1 kisebb fej párolt hagymát és 1 fél marék reszelt céklát és pépesre turmixoltam. Így gusztusosan könnyű állagú lett. Végül minimális tökmagolajat kevertem hozzá. Sózni, nem sóztam, mivel a májat már jelzésszerűen megsóztam, amikor főztem. Most a Kicsilány éppen grissinifan és ennek megfelelően ilyenek végeire került a májkrém, ahonnan szépen sorjában lenyalogatta.